A fókuszolás módszerével képessé válunk arra, hogy saját magunkhoz kapcsolódjunk, testi érzeteink segítségével feltáruljanak olyan összefüggések, melyeket kognitív úton nem tudtunk megközelíteni. Testünk jelzi, hol akadtunk el, mi az, amivel nem akarunk szembenézni. Testünk emlékszik arra, ami velünk történt, rezonál gondolatainkra, pillanatnyi érzéseinkre, s ezért érdemes odahallgatnunk bölcsességére. Ilyenkor együttérzéssel fordulunk oda magunkhoz, énünk különböző részeihez: a traumatizált gyermekhez, a nagyhangú belső kritikushoz, és erőt meríthetünk a szabad, boldog belső gyermekből vagy felnőtt énrészünkből. Minél többször tesszük ezt, annál közelebb jutunk ahhoz, hogy egységben érezzük magunkat, hogy kapcsolódnai tudjunk legbensőbb lényegünkhöz. A fókuszolások során ezt gyakoroljuk. Mindenkinek javasolható, aki közelebb szeretne kerülni önmagához, életének alakulásán egy különösen szelíd módszerrel szeretne változtatni.